A projektről

Az alapvető célunk az, hogy a gyerekek és fiatalok elgondolkodjanak a szexuális kultúráról, az őket körülvevő üzenetekről és a szexuális helyzetekről, amelyekbe belekerülnek, képesek legyenek ezeket megkérdőjelezni, ezekre reflektálni – tehát a kritikus gondolkodási készségek fejlesztése ebben a témában. Ezen belül kiemelt célunk az erőszakra való érzékenyítés és az erőszak-megelőzés, a gyerekek és fiatalok hozzásegítése ahhoz, hogy kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki. Foglalkozásaink és anyagaink kitérnek a nemek közötti egyenlőtlenségekre, a reprodukciós jogokra, a nők elleni erőszakra és a heteroszexizmusra.

A projektnek két célközönsége van:

• Fő célcsoportunk a 13-19 éves fiatalok,
• Másodlagos célcsoportunk pedig a tanárok, szülők, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó felnőtt szakemberek.

A projekt első felében foglalkozásokat és képzést tartottunk iskolásoknak, a második felében pedig a képzésen részt vevő fiatalok segítségével készítettünk ismeretterjesztő anyagokat gyerekek és kamaszok számára. Így biztosítani tudtuk, hogy a projekt későbbi szakaszaiban integráljuk a foglalkozásokon gyakran felmerülő, gyerekeket és fiatalokat valóban foglalkoztató, és az őket leginkább érintő kérdéseket, valamint azt is, hogy a projektben a fő célcsoport, a fiatalok, saját kortársaiktól tanulhassanak.

A projekt második felében elkészítettük oktatási kézikönyvünket is tanárok, szülők és más, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó felnőtt szakembereknek számára. A kézikönyv célja, hogy a fiatalokkal való foglalkozásokon szerzett tapasztalataink és a szexuális felvilágosítással kapcsolatos szaktudásunk alapján:

• hasznosítható tudás- és ismeretanyagot adjon a jelenlegi szexuális kultúráról, annak hatásáról a gyerekekre és a fiatalokra, és  
• könnyen adaptálható foglalkozás-terveket adjon ahhoz, hogy a különböző témákat csoportosan feldolgozhassák az osztályukkal/diák-csoportjukkal.

Az a tapasztalatunk, hogy a felnőtt generációk számára sokszor ismeretlen az az internetes kultúra és gyakorlat, amiben a fiatalok élik a mindennapjaikat, és ahol a pornó, az erőszak, a zaklatás olyan formákat ölt, amelyeket a felnőttek gyakran elképzelni sem tudnak. Ebben a helyzetben gyakran még azoknak is nehézséget jelent szexről beszélgetni tizenéves gyerekekkel, akik egyébként nyitottan állnak a kamaszokkal való beszélgetéshez.

A Kapcsolódj be! elnevezés arra utal, hogy szeretnénk a fiatalokat bevonni, arra sarkallni őket, hogy legyenek aktív formálói a szexről folyó diskurzusnak. Másrészt arra is utal, hogy ma az elsőszámú felvilágosító eszköz a pornó, amely nem diskurzusra hívja a fiatalokat, hanem kész és rendkívül káros forgatókönyveket tár eléjük. A pornó, a szexuális felvilágosítás hiánya, és a szex körüli tabu együttesen szinte ellehetetlenítik a szexről való diskurzust, kérdésfeltevést. Mi pedig szeretnénk bekapcsolni a fiatalok önálló, kritikus gondolkodását a szexuális kultúrát illetően, és szeretnénk, ha minél többet beszélgetnének arról, hogyan lehet kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló, mindkét partner számára élvezetes szexuális életet élni.

A projekt angol neve, a „Turn me on” szó szerinti jelentése az, hogy „kapcsolj be”, de a szleng szerint a kifejezés arra is lefordítható, hogy „izgass fel”. Mivel a projektnek szerves része az online jelenlét és a fiataloknak szóló honlap, a „turn me on”-al e felületek bekapcsolására és az ezekbe való bekapcsolódásra hívjuk őket. A második, szlenges jelentés szimpatikusabbá tette a projektet elsődleges célcsoportunk számára, és azt szeretnénk vele üzenni, hogy a szexhez az kell, hogy mindkét fél valóban kívánja azt (nem pedig nyomásra, kötelesség-tudatból, vagy erőszakkal kényszerítve vegyen részt benne).

A foglalkozásokon szabadasszociációval kezdünk, összegyűjtve, hogy mi jut a résztvevők eszébe, ha a szex szót hallják. Ez általában megtöri a jeget, és kialakul egyféle közös „szótár”. Ezután a szex-jelzőlámpa című feladattal szoktuk folytatni (ennek részletes leírása a tanári kézikönyvben megtalálható), amelyben konkrét szexuális viselkedésekről, aktusokról beszélgetünk annak mentén, hogy mely aktus-típusokra hogyan tekintenek a résztvevők. Mivel gyakran merülnek fel olyan aktusok, amelyek egészségkárosítóak, veszélyesek vagy megalázóak lehetnek rájuk nézve, arra koncentrálunk, hogy van-e olyan, amely a kedvük, saját igényeik és egészségük ellenére is felkerült a “zöld lámpa” táblára, és ez miért történt.

A kialakuló beszélgetés folyamán igyekszünk felhívni a résztvevők figyelmét, hogy az erőszakos, fájdalmas aktusok, amelyek jellemzően a pornóból gyűrűznek be a szexualitásról alkotott képükbe és a szexuális életükbe, nem szükségszerűek és nem kell, hogy a szex részét képezzék, és arra bátorítjuk őket, hogy a szexben az egyenlőség, a biztonság és a kölcsönös élvezet legyenek a fő szempontjaik.

Hét iskolában jártunk több alkalommal foglalkozást tartani, így eddig közel 1000 fiatal vett részt a foglalkozásainkon. Tartottunk foglalkozást 30 fős osztályoknak, kisebb csoportoknak, és fiúknak és lányoknak külön is.

A legnagyobb probléma egyértelműen a pornókultúra jelenléte és hatása a fiatalok életére. Kézikönyvünkben is erre helyeztük a legnagyobb hangsúlyt. A foglalkozásokon rendszerint az első pár perc után felhozzák a gyerekek a pornót és annak legalapvetőbb aktusait (pl. mélytorok, anális szex). Világosan kirajzolódik minden alkalommal, hogy – más források és szempontok hiányában – elsősorban a pornó határozza meg a szexről alkotott képüket és elvárásaikat saját igényeik, önmaguk és egymás autentikus felfedezése helyett. A leghétköznapibb pornó is erőszakos, durva behatolást mutat be, és sajnos egyre kisebb korban találkoznak ezzel a fiúk; hamar kialakul, hogy gyakorlatilag normálisnak, a mindennapi szex részének tartják az ilyen aktusokat és viselkedést. Ráadásul, mivel a pornóra maszturbálnak, az ott látottak összekötődnek számukra az orgazmussal, átformálva, kondicionálva a szexuális vágyaikat, így a fiúk gyakran arra vágynak, amit ott látnak, és elvárják a lányoktól, hogy ezeket az igényeket az ott látott módon kielégítsék.

Általában a fiatalok nagyon érdeklődők a foglalkozásokon. Mindig hamar kiderül, hogy nagy igényük van beszélgetni a szexről, és gyorsan feloldódnak attól, hogy a foglalkozásainkon szabadon használhatnak szavakat, nyíltan beszélhetnek a tapasztalataikról, a szexről és a pornóról. Nagyon sok kérdést tesznek fel. Sokan megosztanak felháborodást is, például szexuális erőszakról szóló hírekkel kapcsolatban.

Nagy különbség van a fiúk és a lányok között; ez leginkább akkor látszik, amikor külön csoportban tartunk nekik foglalkozást. A lányok többnyire arról érdeklődnek, hogy miért akarnak a fiúk fájdalmas, pornóban látott jeleneteket végigcsinálni rajtuk (pl. anális szex, mélytorok), vagy már maguktól megmagyarázzák, hogy a fiúkat az indítja be, ami a pornóban van. Sokat számít a korkülönbség is: fiatalabb lányok gyakran még undorítónak találják a pornót, és valósággal holtra vált arccal beszélnek arról, hogy nekik vajon meg kell-e majd mindezt tenniük, ha szexelni szeretnének egy fiúval. Az idősebb lányok már sokszor kész tényként fogadják el ezeket az elvárásokat, mint egy kapcsolat „ára”. Előfordul, hogy felháborodással beszélnek partnereik nyomásgyakorlásáról, de azt tapasztalják, hogy nem éri meg szembemenni azokkal. A mi céljaink is mások egy lányoknak tartott foglalkozáson, mint a fiúkén. Általában a lányokat szeretnénk erősíteni abban, hogy nem kell eltűrniük, hogy a fiúk fájdalmas, veszélyes szexuális aktusokat várjanak el tőlük, és hogy joguk van olyan szexuális élethez, ami biztonságos és élvezetes számukra. Sokszor találkozunk azzal, hogy a lányok nem ismerik a csikló fontosságát, de alapvetően nem is várják el a szextől, hogy számukra is élvezetes és kielégítő legyen. Úgy látjuk, a férfiközpontú szexuális kultúra jellemzően sikeresen eléri, hogy a lányok a fiúk igényeit helyezzék a szex középpontjába, még akkor is, ha azok számukra fájdalmasak vagy megalázóak.

A fiúkkal való foglalkozásokon is lényeges különbségek vannak életkor szerint. A 12-13 éveseknél látni lehet, hogy már korán beérik az őket körülvevő szexuális kultúra hatása. Nagyon elkeserítő tud lenni, ahogy érdeklődő, kedves fiúk, akiket elmondásuk szerint még zavarba hoz a pornó, egyszerre fejeznek ki felháborodást szexuális erőszakkal kapcsolatban – de közben minden felelősséget a lányokra helyeznek, és ahelyett, hogy arról akarnának gondolkodni, hogy miért akarnak fiúk lányokat fojtogatni, arról kérdeznek, hogy miért engedi egy lány egy fiúnak, hogy az fojtogassa őt. Pár évvel később pedig már nagyon nehéz meggyőzni őket arról, hogy attól, hogy egy lány „megengedi”, hogy erőszakos aktus-fajtákat hajtsanak végre rajta, attól még ezek erőszakos cselekedetek, amit nem helyes elvárni vagy végrehajtani a másikon. A fiúk sokszor tárgyiasítóan beszélnek a lányokról, tárgyiasítóan állnak a lányokhoz – igyekszünk ilyenkor bátorítani őket arra, hogy kérjék számon egymást, amennyiben valaki megalázóan, tárgyiasítóan viselkedik egy lánnyal. Próbálunk segíteni abban, hogy a fiúk számára összeálljon, hogy a pornóban alapvetően nők elleni erőszakot látnak, és megértsék, hogy a pornó legnépszerűbb aktusai a lányok számára fájdalmasak, és akár veszélyesek is lehetnek. Igyekszünk felhívni a figyelmüket arra, hogy nincs joguk elvárni a lányoktól, hogy megengedjék, és úgy tegyenek, mintha élveznék, hogy a fiúk megalázó és erőszakos jeleneteket próbáljanak ki rajtuk.

Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a tanároktól. Alapvetően az iskolák kerestek meg minket, hogy tartsunk foglalkozást, és többnyire nagyon lelkesen fogadtak minket. A tanárok mindig látják, hogy megy a szexualizálás, a szexuális bullying, a bulizás, kavarás az osztályokban, de legtöbbször nincsen kapacitásuk és eszközeik arra, hogy beszéljenek a fiatalokkal, és a szexuális felvilágosítás nem kap helyet a tantervben. Így nagyon szívesen hívnak külső segítséget.

A kézikönyv célja elsősorban az, hogy a tanárok számára legyen egy elérhető forrás, ahol össze vannak foglalva a szexuális kultúra olyan elemei, amik a gyerekekre is nagy hatással vannak, és amik formálják mindannyiunk szexualitását. A kézikönyv hiánypótló módon egy emberi jogi szempontokra építő értékrend alapján közelíti meg a szexuális kultúrát. Ezzel összhangban kitér például a nők elleni erőszakra (beleértve a pornó és a prostitúció kontextusában elkövetett erőszakot is) és az erőszak megelőzésének fontosságára; a nemek közötti egyenlőségre; a reproduktív jogokra; valamint a heteroszexizmusra és a homofóbiára. A kézikönyvben foglalkozásterveket is találnak a szakemberek – ezekkel eszközöket szeretnénk adni olyanok számára, akik szeretnének a fiatalokkal szexről beszélgetni, de nem tudják, hogyan fogjanak neki.

A kézikönyv elsősorban tanároknak szól, és iskolai osztályokra terveztük a foglalkozásterveket, de hasznos lehet minden más gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó szakembernek és szülőknek.

A turnmeon@patent.org.hu emailcímen várjuk az iskolai foglalkozásra szóló megkereséseket.